És keresi az utat ahol vége már:)Ezt a mondatot írtam ki tegnap msnre.Talán ti is tudjátok mostanába csak szomorú,lehangoló kiirásaim voltak msnen is.Tegnapi nap aztán fura érzés kapott el,egy bizonyos zeneszámot hallgatva megdobbant a szivem.Talán egy jel lehetett?AJelek olyan dolgok melyekről talán nem is gondoljuk hogy ezek valamit mutatni akarnak nekünk,a jelet észre kell venni és értelmezni mit is mond nekünk a fura dolog.Talán most van az a pont mikor elhagyom,minden bajlós gondolotam.És csak a jóra szépre koncentrálódik a lényem egésze.Olyan lessz mint egy boxmeccs ,sok sok küzdelmes és fájdalmas mérkőzést kell megvivnia a szivnek ám,ha az első meccsek ,a kiütés után feltudott állni a padlóról,hiszem hogy a következő meccsre úgy jön ki ,hogy ütni vágni harapni fog ez a pici sziv akár egy vérbeli boxoló.

Ez a sziv most már újra kis darabokra oszlik,a szeretet darabkájaira.Minden barátom szivéből egy kis darab itt van ebben a harcoló szivben :Roxy ,Richey ,és még sok sok nevet felsorolhatnák,de minek szaporitsam a szót hiszen ,ők is érzik értük tüzbe tenném a kezem,értük meghalnék ,értük darabokra szakadnék.Richey tegnapi kommentjére válaszként ezeket a szavakat irnám:
A barátság egy olyan szó mely többet ér az életnél.A barátság egy érzés mely örökké él. A barátságot nem lehet elképzelni se leírni.Egy érzés mely leírhatatlan és megfoghatatlan is.:) Elmúlt a bűntudat ,feltudom már fogni amit kell érezni ,amikor jön egy másik mindenki életében,amikor egy másikkal lesz boldog ,amikor betöltődik újra a magány a szívben ,amikor van valakinek egy kedves szava hozzám.Nem nem történt semmi új dolog az életemben ,nem talált rám még az a lány akivel boldog lehetek.Csupán uj szintre jutott nálam a szeretet szó.Már tudok örülni például minden pici dolognak is .Valaki akkor tanul meg igazán szeretni ha már nincs vele akit szeretett?Idéznék pár olvasott sort:Bemutatja neked az új barátját,te gratulálsz neki ,és azt tetteted örülsz hogy boldog,de amint elmennek ,te elfordulsz és arcodon megjelenik a könnycsepp

.Ez életnek államásai vannak,fejezetei.Lezárulnak fejezetek ,ujjak iródnak de minden fejezet az élet nagy nagy könyvéhez tartozik amit sose lehet kitörölni.Egyszer mindenki odadja a szivét valakinek,még ha egy pici időre is ,még ha szakitanak is .Nálam az élet olyan állomása jött el ,ahol megtanultam hallgatni az érvekre,mert hát érvek nélkül mivé lenne a világ.A jótanácsok olyan megfogadandó dolgok melyek,sokszor kihasználatlanul a mélybe hullanak,ám de most én lenyúlok a mélybe és kihúzom onnan ezeket a tanácsokat.És ezek segitségével keresem a jobb élet titkait:)
Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam.”
Pár vers amit találtam neten(evvel bucsúzom a depressziótól:)
“Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”
“A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett…”
“Kikopott szürke falak között ülve,
magányosan magamelé nézve.
Gondolatok cikáznak fejemben,
s csak a múlt gyötör még lelkemben.
Fájdalas múlt, amit már magammögött hagytam,
mégis fájnak az érzések,
amiket egy napon talán elfelejtek.”

.